Az észak-afrikai országokban tegnap véget ért a Ramadan, az idén 29 napig tartó böjt, amely a Korán szerint a vallásos elmélyülés, az önmegtartóztatás, és az adakozás hónapja. A történet szerint, Allah ebben a hónapban fedte fel a szent könyvet  Mohamed prófétának, aki annak értelmezésben mélyült el. A muzulmán vallás egyik építőköve mára azonban erősen banalizálódott.

Meglepően eltérők a Maghreb országainak és a hozzájuk kötődő európai diaszpórának a Ramadanhoz kötődő szokásai. A napkeltétől napnyugtáig tartó böjtöt például minden magát muszlimnak valló ember betartja, azonban ég és föld van aközött, hogy ki hogyan teszi.  A  változás fő oka az életritmus felgyorsulásában, és az új generáció értékrendjében keresendő.

Míg a hátországokban a Ramadán egy napjába a szieszta vagy a rövidített munkaidő is beiktatható, Nyugat-Európában már sokkal nehezebb a helyzet. Etgyomorral is fenn kell tartani a megkövetelt munkatempót. A marokkói és az algériai közösségek azonban még így is szigorúan betartják a diétát. Állítják, hogy csak az első napok a nehezek, amíg hozzászokik a test, majd a böjt egy önbizalom-építő “erőpróbává” válik. A fiatalok többsége ennek megfelelően, nem hagy fel a napi sporttolással, akkor sem, ha az edzőterem után még órákig nem lehet inni.

A fiatalok körében ugyanakkor egyre több “kihágás” történik. A böjt 27-ik napján tartott nagyszertartáson kívül már nem is szokás imára menni, és a szent hónap estéin nem ritka, hogy előkerül a cigeretta, az alkohol. Ezt az eljárást követi Khaled is, aki tíz éve költözött Belgiumba, ahol testnevelést tanít. Szerinte a Ramadan nem más, mint közösségi ünnep, amihez az ember kiskorától kezdve hozzászokott. A nem praktizálóknak csak társadalmi szolidalitásból kell a szigorításokat betartani, “az Istennel majd kiegyezünk másként”, teszi hozzá.

A tunéziai fiatalok ennél is liberálisabb szellemben állnak hozzá korlátozásokhoz. Sokan  úgynevezett  “lightos Ramadant”  tartanak. Igy tesz Inés is, aki Tunisban él és európai cégeknek dolgozik. A böjt alatt iszik kávét, narancslét, és eszik szendvicset. Bár a szülők helytelenítik a komolytalan hozzáállását,  náluk sok fiatal tulajdonképpen “magasról tesz” a Ramadanra. A böjtöt az írás szerint ki lehet váltani a szegényeknek nyújtott adománnyal is.

Tunisban valóban nincsen nagy vallási felhajtás az Aïd el Fitr-kor , a Ramadant lezáró ünnepen. Az újságok tele a miniszterelnöknek és feleségének szóló, formális köszönetnyilvánításokkal, és a jótétemények listájával. Egyes bárokban zenés estet rendeznek, de a többség családi körben fogyasztja mloukhiat, a zöld szósszal tálalt, marhahúsos ételt és az édes süteményeket. A hangulat olyan, mint nálunk, Karácsony másnapján.

A konyhában...