Olvasom az újságban, a királyi békéltető segíti a belga miniszterelnökcserét. Mint tudvalevő,Van Rompuy belga miniszterelnök az EU elnöke lett, nemzeti székébe készül most visszajönni Yves Leterme a flamand kereszténydemokratáktól, aki tavaly a Fortis ügy miatt mondott le.

Egyrészt persze azt hittem, Belgiumban nincs ilyen visszakéreckedés, ha már a kormány megszegte a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, és a részvényesek megkérdezése nélkül  a szomszéd (franciák) kézére játszotta a legnagyobb bankot. Akkor, egy éve az egész kormány bukott az ügyön. De aztán mégis felmentették. A politika, az mindenhol politika, és most a flamand futó viszajön a sakktáblára.

Másrészt, itt van ez a királyi békéltető. Minek kell az ilyen egy, önmagától működő mintademokráciában? Egyáltalán,  minek kell az adófizetők pénzén a királyi családot eltartani – ez a kérdés persze az elmúlt öt évben megjárta Spanyolországot, Angliát és Belgiumot is. A sajtószabadságban a polgárok pontosan tudják a királyi család évi költségvetését, a tagok nyaralási uticélját és a gyerekek iskoláztatási költségeit.

Mindenki tudja, érzi, hogy a reprezentációs többletérték, a bulvárhirek szajftja és egyfajta identitásérzet erősitése felett, a királyi intézményrendszer idejétmúlt, létét igazolni kell. Ezt próbálja megtenni a belga királyi család a praktikus működéssel. A politikai békéltetés például hasznos, amikor a flamandok ki akarják ebrudalni a wallon képviselőket a Parlamentből, ha az országnak nincs kormánya hat hónapig,  de akkor is, amikor a politikusok eladják a bankot a részvényesek tudta nélkül.

A belga királyi palota, amihez kiköthettem a biciklimet a látogatás idejére!  

A praktikusságot - mármint azt, hogy a királyság nem csak az idejétmúlt nemzeti fitogtatás és büszekeség fenntartására szolgál -  még a turistákkal is érzékeltetik. Aki a brüsszeli palotába látogat, az nem csak az aranyozott menyezetet és a liliom mintával boritott kárpitot csodálhatja meg a termekben, de a legújabb űrkutatások eredményéről, majd a királyi alapítványok – rákkutatás, tudomány-alap, iskolasegítés – munkájáról olvashat hosszasan.

Amennyire meglepő lehet nekünk, királytalanoknak, egy ilyenfajta önigazolás, annyira előremutató hozzáállás ez az idejétmúlt szerepőktől.